Van, hogy semmi szinte semmi sem írja le a kedvenc italunkról azt, hogy lehet gabonás, gyümölcsös, tőzegtől füstös, fűszeres, sherry-s, mézes, enyhén vaníliás, sós…, vagy éppen azt, hogy kaphat akár még virágos aromát is? Hiszen semmi sem adja át igazán, hogy mennyire jól esik pohárba tölteni önmagában, jéggel, kólával, vagy éppen a kedvenc koktélunk alkotóelemeként, hogy elnyúlva egy kényelmes fotelban komollyá tegye a baráti beszélgetést, vagy ellazítson egy tárgyalás után…

Még akkor is, ha nem tudjuk, hogy honnan ered? Mitől és miért olyan pótolhatatlan? Mi a különbség a skót és az amerikai változata között, és hogy miért kapható pár ezer és százezer forintért egyaránt valami, ami nem sör, nem bor és nem pálinka, de legalább annyi filmben szerepel, mint említett társai.

Pedig a wikipédia szerint csak egy „…olyan égetett szesz, amely gabona erjesztésével és lepárlásával, majd fahordóban – többnyire tölgyfa – való érlelésével készül”.

Ha Te sem azt nevezed whisky-nek, amit a Wikipédia leír, tarts velünk egy kóstolóval egybekötött stand up-ra, ahol nem csak a kedvenc italod ízeivel, de azok különleges történeteivel is megismerkedhetsz.

Te hogyan fogyasztod?

Tisztán, magában vagy keverve?